Egy-Másra-Hangoló 10. rész - A fájdalomról

Pontosabban, most a fizikai fájdalom zenével segített oldásáról szólnék, hiszen ez az érzet jelen van, már az anyaméhen belül is. Igen, negatív ingerekre a magzat hasonlóképpen reagál, mint bármelyik élőlény, például megváltoztatja a helyét, szívverése felgyorsul. Ám a világrajött csecsemő fájdalomérzete egészen más, mint egy felnőtté. Több neurobiológiai kutatás is igazolja, hogy a babák egyrészt érzékenyebbek a fájdalomra, másrészt hosszabb ideig, intenzívebben érzékelik azt. Tehát egy duzzadt ínyből előtörő fogacska, vagy egy egyszerű hasfájás, - hogy a folyamatos bukdácsolás okozta harci sérülésekről ne is beszéljek - igenis megnehezíthetik egy gyermek mindennapjait. Hogyan tudunk segíteni ezenkben a helyzetekben? Például zenével...

A fájdalom általában hullámszerűen jelentkezik, hol erősebben, akár belenyilall az adott testrészbe, hol tompán, sajogva van jelen hosszabb, rövidebb ideig. Az egész folyamatnak van egy pulzálása, egy térben és időben elnyújtott ritmusa. Hasonlóan a zenéhez. A hangok keltette rezgések, a testbe érkezve oldják a fájdalmat, a zene keltette fókuszált figyelem pedig, a tudatba hatolva feledteti azt. A fájdalmat érző gyermek legjobb fájdalomcsillapítója az anya játéka-éneke-tánca. A hasfájós baba ölelése, ringatása, énekléssel kombinálva három szinten oldja a rossz érzést. A szoros testi kontaktus biztosnágérzetet ad, tehát könnyebben ellazul a baba, izmomzata a stabil tartástól ernyedtebb lesz, a ringatás ritmusa segíti a lazulási folyamatot és nyugatólag hat, az éneklés pedig kikapcsolja a tudatot, ami a fájdalomra koncentrál, valamint az anya testében keletetkező rezgések tovább oldják a fájdalmat. A szoros testtartás, a mozgás és éneklés persze hőt termel, ami szintén nagyon jó hasfájás ellen.

Fogfájásnál is hasonló a helyzet, csak ott kevésbé lehet kihasználni a szoros testi kontaktus lehetőségeit. Ezért ebben az esetben, az interaktívabb énekes játékokra hagyatkozhatunk. Előkerülhetnek az ölbéli játékok, arcsimogatók (Ciróka-maróka), ujjmutogatók (Ez elment vadászni...), kézcsípkedők (Csip-csip csóka...), tenyeresdik (Kerekecske-dombocska). Ezek a dalocskák, mondókák szórakoztatóak, zeneileg és szövegileg játékosak, dramatikailag úgy vannak felépítve, mint egy miniatűr színdarab, katarzissal a végén, ami rendszerint hatalmas baba-kacajokba csap át.

A fájdalom viselése nehéz, nem csak a babának, hanem a szülőnek is. Az aggodalom, a fáradtság, sokszor a tehetetlenség rossz közérzetet okoz, az ember hajlamosabb türelmetlen lenni... De próbáljuk meg észben tartani, hogy a negatív érzelmek erősítik a fájdalomélményt, hiszen fokozzák a testi feszültséget - Ronald Melzack, kanadai pszichológus fájdalom kutatásainak egyik eredménye ez.

Tehát ezekben a helyzetekben is próbálkozzunk meg a lehetetlennek tűnővel; a nyugalom, higgadtság, türelem fenntartásával. Hiszen a gyermek a legélesebb tükrünk, az ő szeméből ragyog ránk vissza szeretetünkből, mosolyunkból, gondviselésünkből kristályosodó boldogságunk.